Zyma trophy 2009

2009. november 29. vasárnap, 13:51 Xerxesz
Nyomtatás

Hajnalban arra riadtam, hogy Úristen elkéstem. Futás a konyhába: 2:11. Akkor mégsem. Még van kemény 1:50 percem aludni.

4:00-kor aztán kelés. Tényleg. Fél5kor indulás. Dani, Zozi és Zorán begyűjtése után felálltunk az M7-re, ahol 70km ut án utolértük a motorjainkat, és mellesleg Kamit, Hardyt, ablakotatetobe Ferit és Gumit. A terveknek majdnem megfelelően 7:15-re értünk a Katica Vendégházba. Ide futott be kicsivel későb a Colos, Csaba, Szaki és 2 LC8 alkotta ötösfogat. Motorpakolás, öltözködés, miegymás, majd legurultunk a kb. 500m-re lévő rajthelyre.

Mire odaértünk, az eső is szépen rákezdett. Szakadó esőben álltunk sorba a gépátvételnél (1db papírt kaptunk összesen) majd a nevezésnél (noha előneveztünk, ettől gyorsabb nem lett a dolog, viszont lassabb sem ;o)). Mire mindenen és mindenkin keresztüljutottunk volt majd 3/4 11. Ekkor közölték, hogy most még nem indulhatunk el, mert rajtszám nélkül nem hagyhatjuk el a depót. Kisebb csörte után kiengedtek végül.

Rövid betonos szakasz után bevetettük magunkat a szántóföldek közé. Az első szakaszon beragadtunk 3 terepjáró mögé, ami rossz volt, mert sokhelyütt túl lassan tudtunk csak menni, viszont jó volt, mert így nem tudtak Zoziék meglépni az elején :o) Illetve nekem jó volt bemelegítésnek is. Kicsit saras, kicsit csúszós, de azért még kezelhető. Rövid vágta után jobbra bevetettük magunkat az erdőbe, majd némi kacskaringó után egy árok következett, amelynek az alján már addigra egy terepjáró beszorulva vesztegelt. Ezt az átjárót nemsokkal később le is zárták, mert olyan szép dagonyát csináltak az alján, hogy nem lehetett átjutni. Az eső persze kitartóan esett. Csaba itt úgy döntött, hogy mára kimotorozta magát, és aszfalton hazamotorozott.

Innen egy rövid, igen saras rész következett, ahol hamar kiderült, hogy ha nincsen tempó, akkor nem lehet haladni a sárban. Lábazva, küzdelmesen haladtam párszáz métert, majd erőt vettem magamon, és egy kövér gázzal lendítettem a helyzeten, nem kicsit.

A folytatásban sár, sár és mégtöbb sár kísérte utunkat. És persze az eső is kitartóan esett. Öreglak mellett egy lejáróban sikerült először felborítani a motorom. Semmi extra nem történt. Jobb kanyar, kicsi tempó, a motor hátulja elment, majd megálltam. Viszont a jobb lábamból hiányzott kb. 10cm, így a motort nem tudtam megtartani. Néhány másodperc gigászi küzdelem után (Nedőljelnedőljelnedőljel!!!!) a motor felülkerekedet (Akkor dőlj el, rohadék!). Vagyis alul. Hála a felázott talajnak, és végtelen testi erőmnek a motort nem tudtam lábra állítani. Zorán sietett megmentésemre (érthető módon, hiszen csak úgy jöhetett velünk, hogy ő segít mindenkinek motort tologatni és felállítgatni ;o)). Mivel baj nem történt továbbhaladtunk. Nem sokkal később előadtam a második eldőlést is, minimálisan nagyobb tempónál. És igen, itt sem tudtam felállítani a nagy kék bálnát. Ha jól emlékszem Feri lett a jobb kezem, és így ismét a gumis felével támaszkodott a motorom a sáron.

Kisebb-nagyobb aszfaltos szakaszok közbeiktatásával követtük az előttünk haladók nyomát, mivel a szakadatlanul érkező esőben lehetetlen volt az itiner használata. Nemsokkal később beértük Zoziékat. Innen a csapat megint együtt haladt tovább. Mivel a pálya oda és vissza iránya egy jó részen megegyezett, egy idő után önmagunkkal szembe mentünk, de legalábbis az utánunk jövőkkel. Ez persze okozott kisebb-nagyobb galibákat. Nem elsősorban nálunk, hiszen mi majdnem mindenhol elfértünk az autók mellett, de a terepjáróknak sokszor kellett rutinozniuk a nyakig érő sárban, hogy egymás mellett elmenjenek. Rövid kitérőt tettünk a tőzegesbe, ahol egy quadot is kimentettünk szorult helyzetéből, majd megpróbáltunk feljutni egy rövid kaptatón. Ez persze megint nekem nem pont úgy sikerült, ahogy terveztem. Az első kerék a bal, míg a hátsó a jobb nyomban szerette volna meghódítani a hegyet. Ennek megfelelően a sárban fekve fejeztem be a mutatványt, a bal kézvédőm pedig belefúródott a sárba. Már meg sem próbáltam felállítani a dögöt. Ha le akart feküdni, hát fetrengjen. Jött Colos, nagy nehezen talált egy stabil pontot, majd ketten nekiveselkedtünk. A motor viszont meg se moccant. Addigra utolért minket egy terepjárós, aki segítségünkre sietett. Így hárman sikerült kicuppantani a motort a sárból. Majdnem át is dobtuk a túloldalra :) Innentől már rendben voltam. Fel a dombra, és - legnagyobb meglepetésemre - visszaérleztünk a kezdeti szántóföldes részhez. Az út már nem sokban hasonlított a 2 órával korábbihoz. A talaj szétjárva, egyenletesen csúszós mindenütt több-kevesebb keréknyommal tarkítva. Visszaérve Somogyvárra kiderült, hogy még nincsen vége a menetnek. Még egy 20km-es hurok volt hátra. Kami itt úgy döntött, hogy elég volt a játékból, így 9-en folytattuk az utunkat.

Miután ismét megtaláltuk a helyes irányt egy hosszabb egyenesben Hardy megnézte a bal oldali cserjéket kicsit közelebbről. A természet ilyetén vizsgálatát természetesen maximálisan támogatom, de akkor ott mégsem bizonyult túlzottan jó ötletnek, mert a kuplung sajna elhalálozott az 530EXC-n. Hardy a legrövidebb úton visszament a szállásra, mi pedig 8-an mentünk tovább.

Rövidke kellemes saras rész után bekanyarodtunk 2 szántóföld közé, ahol egy általam bármikor járhatatlannak minősítendő úton csúszkáltunk össze vissza. Persze a tempó itt is fizetett. A gyávaságom nem annyira. A szántóföldön található ellenörzőponton, egy újabb eldőlés után - itt Szaki segített felállni - úgy döntöttem, elég volt. Colossal tehát a legrövidebb úton terveztünk visszatérni a szállásra. Ehhez azonban a nyakig saras úton kellett továbbhaladnunk még vagy 1km-t. Kevéssel az indulás után Colos befeküdt a bal oldali szántásba, majd újabb 300m, és én tettem ugyanígy. Az út végén balra fordultunk, és elindultunk Somogyvámos felé. Kisvártatva balról ismét becsatlakozott a pálya, és újabb 2-3km után aszfaltot fogtunk. Itt egy pillanatra eltöprengtem, hogy merre is menjünk, majd mire hátrafordultam Colos körül ott állt az egész banda. Kiderült, hogy a plusz hurok nem volt túl nagy, és a srácok sem nagyon ráérősen haladtak, így pont utolértek.

Innen együtt mentünk vissza a depóba. Kisvártatva kisütött a nap is. Végre. Csak kicsit későn. A depóba érve egy-egy pohár forraltborral ünnepeltük meg magunkat. Jó móka volt.

A szervezés nem volt tökéletes - habár saját tapasztalatból tudom, hogy annyira nem is egyszerű - de engem az egész napos sarazás sokmindenért kárpótolt. Köszönöm azoknak, akik ott voltak (ABC rendben):

 

  1. Colos - KTM LC8 Adventure 990
  2. Feri - Suzuki DRZ400
  3. GencsyDani - KTM EXC250
  4. Gumi - Suzuuki RMZ250
  5. Hardy - KTM EXC530
  6. Kami - KTM LC8 Adventure 990
  7. Koriori - Ford Mondeo :o)
  8. Szabcsab - KTM LC8 Adventure 950
  9. Szaki - Suzuki LTZ400
  10. Zorán - KTM EXC300
  11. Zozi - KTM LC8 Adventure 990
  12. Xerxesz - KTM LC8 Adventure 950

Tracklog és képek:

Zyma trophy 2009


Map your trip with EveryTrail

Feri képei:

http://picasaweb.google.com/ablakokatetobe/ZymaTrophy2009#