„Végre péntek. Megyünk Pécsre terepen, 3 teljes nap motoron. Jó, az idõ kicsit borús, de nem vész. Pakolás, öltözés, indulás. Mondjuk, mintha szemerkélne…” 
Valahogy így kezdõdött. Aztán megérkeztem Ócsára, 8 óra magasságában. Az ég addigra már teljesen beszürkült, és esett is rendesen. Gyors gépátvétel, tankolás, majd égre tekintgetés. 9 elõtt valamivel begurul Mic is. Vagyis igazából õ már a Tesconál begurult, merthogy esett az esõ. Megegyeztünk, hogy kemény gyerekek vagyunk, ezért megyünk terepen. Irány a benzinkút, majd a körforgalom.
„A HCC1 útvonalán indulunk, aminek az elejét – egy kis kezdeti bizonytalankodás után – fejbõl nyomom.
A következõ megállóig semmi érdemleges nem történt. Unalmas, egyenes homokos részek, viszonylag nagy tempó. Mic kezdett egyre jobban megbarátkozni a GPS-el, így már azon sem kellett izgulni, hogy jó irányba fordul-e, mert általában igen. Szerencsére az esõ még mindig esett, így száradásról, szétnemfagyásról szó sem volt. Tázláron (?) megtankoltunk, kicsit szárítkoztunk és megbeszéltük a helyi erõkkel, milyen remek az idõjárás.
A megálló után továbbindultunk a tavalyi HCC-rõl már megismert útvonalon. Az esõ még mindig esett, a kesztyûmbõl csavarni lehetett a vizet, csakúgy mint a kabátomból. A terep viszont kezdett érdekessé válni. Mély homok, sorozatos bukkanók következtek. Több helyen csak lendületbõl lehetett rendesen motorozni, mert a sebesség elvesztésével eltûnt a stabilitás is. Az esõ is meggondolta magád idõközben, és apránként elállt. Ahogy elhagytuk a HCC útvonalát, és rátértünk a Faki által tervezettre a terep egyre érdekesebb lett. Erdei utak jöttek, földes-saras részekkel, de kellemesen motorozható maradt a terep. Baja elõtt ~20km-rel megint rákezdett az esõ. Pedig már egészen megszáradt a kesztyûm, de ez sajnos az idõjárást nem befolyásolta. A teljes élvezet kedvéért rátértünk egy olyan útszakaszra, ahol az agyagos talaj felsõ 2cm-e "felolvadt" az esõtõl, így gyakorlatilag olyan jó tapadást biztosított, mintha jégen motoroznánk. Erre akkor jöttem rá igazán, amikor elfeküdtem a motorral, és rájöttem, hogy nemhogy motoron, de lábon sem nagyon tudok megállni. A dõlés következtében a motor elkezdett fulladozni, ami igen évezetessé tette a közlekedést, 10 robbanás után 2 kihagyás, majd 5 robbanás, 3 kihagyás és így tovább. Elõször átraktam tartalékra, de ez sem sokat segített. Aztán egy teligázas egyenes végére meggyógyult.
Ilyen elõzmények után kissé fáradtan, de legalább tökig vizesen és sarasan értünk be Bajára a benzinkúthoz. Itt megegyeztünk Miccel, hogy nem eröltetjük tovább a terepet, megyünk betonon. Felhívtam Csabát, és megegyeztünk, hogy odagurulunk hozzájuk, majd onnan a szállásra. Miccel megbeszéltük, hogy Csabáéknál nem idõzünk, mert akkor ma már nem ülünk többet motorra, majd nekiindultunk a betonútnak. Köszönhetõen a kamera miatt felhajtott sisaknak, és az addigra kellemesen záporozó esõnek borzalmas volt a motoron ülni, pedig csak 90-100 körül gurulgattunk. Szekszárdon a motor megint elkezdett dadogni, ezért gyorsan megtankoltam, azonban csak 17l ment bele, így valszeg nem ez volt a gond. Innen Pécsig gyakorlatilag semmi extra nem történt, eltekintve attól, hogy apránként ráfagytunk a motorra, a kuplungot és a féket csak vészhelyzetben használtuk. A Pécs közelében érkezõ oldalszél kicsit még izgalmassá tette az utat, de a szentlélek végül is megtartott minket függõlegesben, és valamikor sötétedésre - talán 6 óra körül - meg is érkeztünk Csabáékhoz. A motorról már nem ngyon tudtunk leszállni, az összes gondolatunk a szállás körül forgott, amikoris kiderült, hogy az aznap éjszakát a Szabó család rezidencijáján töltjük. Valahogyan lemásztunk a motorokról, betoltuk õket a garázsba, majd feldútuk Csabáék lakását, aminek õk nagyon örültek, gondolom
A meleg fürdõ mindkettõnknek jót tett, olyannyira, hogy 1-2 óra elteltével már elõfordult, hogy 10 percig nem vacogott egyikünk sem. Az ujjainkat persze nem nagyon éreztük, ha meg igen, akkor szúrtak, de legaláb melegben voltunk. Rövid Tesco látogatást követõen talán 9 óra tájba megérkezett a második kupac szétfagyott motoros - AtH, Ildi, Szepy - is, akik új szeleket fújtak a divatban. AtH a "szigszalag öltöztet" kurzuson vett részt, míg Szepyék a "nejlont mindenkire" címût hallgathatták. Mindenesetre igen mókásan néztek ki. Itt derült ki elõször, hogy Csabáék lakása igen szûkös, mert gyakorlatilag 5 ember 3 réteg csuromvizes ruhája alig fért el a lakásban. Jól bevacsoráztunk, majd valamikor 11 óra tájban lefeküdtünk. Altatni nem kellett.
Az éjszaka egyetlen említésre méltó eseménye, hogy Mic szerint éjszaka is navigáltam, de szerintem csak irigykedett, hogy még álmomban is jobban motorozom, mint õ ébren ;o)
Meg a szombat:
Szombat reggel madárcsicsergésre és napsütésre ébredtünk .... illetve mégsem. Az idõ borús volt, és szomorkás. Az esõ ugyan még nem esett, de ami késik... Mivel elõzõ este degeszre ettük magunkat, és nem sikerült az éjszaka folyamán sem megéhezni, ezért egy kiadós reggelivel kezdtünk. Kiderült, hogy Faki és Gumisi már úton vannak, és Kori is várható dél körül. Szerencsére Fakiék sem úszták meg, és az utolsó 60(?)km-t esõben kellett lemotorozniuk. Legszebb öröm a káröröm, tartja a mondás, de sajnos az idõjárás nem csak velük tolt ki, hanem az egész szombati programot tönkretette. Igéretének megfelelõen dél körül bekocogott Kori is, aki igen éhes volt, mi viszont a késõi reggelinek, és a sûrû délelõtti programnak köszönhetõen - döglés a heverõn, döglés az ágyon - egyáltalán nem. Azért Zsu fõztjét mégsem hagyhattuk érintetlenül, így valamikor 3 óra magasságában megebédeltünk. Érdemes megjegyezni, hogy ottlétünk során csak 1 dolgot nem sikerült: megéhezni. Mivel a létszám ilyen szépen gyarapodott, Csaba úgy döntött, hogy éjszakára mégis inkább költözzünk át Teca mamához. A fárasztó délutánt követõen - motogp nézés, házimozi teszt, döglés - 2 igennel, 1 nemmel, 7 tartózkodással és 3 ugatással megszavaztuk, hogy motorral megyünk a szállásra. Így újfent feldúltuk az addigra már rendben lévõ lakást, és nekiindultunk 8 motorral Pécsnek. Kis cikkcakk árán eljutottunk Teca mamához, ahol leraktuk a motorokat a kert végében, majd megmásztuk a 2 emeletet, és berendezkedtünk. Az este méltó befejezéseként ittunk néhány söröcskét és - végre - ettünk egy kis zsíros kenyeret hagymával.
végül a vasárnap, habár ezt írhatná - vagy kiegészíthetné - valaki olyan, aki tudja merre jártunk.
Vasárnap reggel madárcsicsergésre és napsütésre ébredtünk .... és tényleg. Nem hittünk a szemünknek! Azért, biztos ami tuti, egy kiadós reggelivel kezdtük ezt a napot is, majd összeszedelõcködtünk, és legurultunk Pécsre tankolni. Innen egy kisebb karikával megnéztük a Pécs környéki betonon megközelíthetõ érdekességeket. Sajnos a terepezés kimerült egy 150m hosszú 2m széles köves útban, de a nagy dögökkel nem akartunk (nem a fenét, csak õk nem akartak!) bemenni a nehezebb részekre. Útközben találkoztunk Sanyival(?) a helyi trial guruval - nem nehéz, õs az egyetlen, vagyis a fiával ketten. Késõbb összefutottunk 2 kupacban rendõrökkel, erdészekkel, természetvédõkkel és egyéb állatfajtákkal, akik közül az elsõ csoport csak "regisztrált" minket, a második viszont büntetni is akart. Hála azonba kis csoportunk - és elsõsorban Szabcsab - kiemelkedõ kommunikációs készségének - például egyszer sem mondtuk, hogy "a kurva anyátok" - elengedtek szóbeli intéssel. Végülis az eredetileg tervezett 1 óra helyett 3 órakor indult hazafelé az LC4 Adventure különítmény Kecskemét - Cegléd érintésével Monor felé. A hazaút gyakorlatilag megintcsak eseménytelenül zajlott, csak a sisakomat kellett megszerelni, mert 100 fölöt le akarta tépni a fejemet, illetve Monoron, pont miután Misi elhagyott kifogyott a benzinem, majd takarékra rakva még kétszer lefulladt a gép az Üllõi úti MOL kútig.
Összességében jó kis hétvége volt, eltekintve a péntektõl meg a szombattól 
Xerxesz
Képek:
http://video.ktmklub.hu/pictures/list.php?membergal=faki/2007.03.24-25.%20Pecs
http://video.ktmklub.hu/pictures/list.php?membergal=szabcsab/2007%20KTM%20tali%20Pecs
